Névadónk - Szemerényi Károly
Tardoskedden, Kürtön, Komáromban káptalani hivatást tölt be. Munkásságát a szabadságharc szakítsa meg. A hazafias megnyilatkozásai miatt 1850-től elhallgatni kényszerül, nem vállalhatott nyilvános lelkészi hivatást, így Bécsbe távozik, hogy nevelője legyen Szaulkovszky herceg gyermekeinek. Merész politikai gondolkodása miatt innen is távoznia kellett.
A 60-as évek kiegyensúlyozottabb életvitelt hoznak számára, mely a 70-es években csúcsosodik ki. 1873-ban az udvardi kerület alesperese, s 1876. augusztus 3-tól a tardoskeddi beneficium javadalmasa. Községünkben már ismerősként érkezik vissza, hiszen Batthyányi Lajosnak káptalanja volt hosszabb ideig. Alkalma nyílott megismerkedni az oktatatás hiányosságaival. A hangsúlyt az egyházi iskolák jelenére és jövőjére fektetette. Szerzetes tanítónőket hoz a településre, hogy ezáltal felkeltse az ismeretek iránt éhező lelkeket. Hogy tervét magvalósítsa, 1883-ban telket vásárolt a község központjában, az iskola és a zárda részére.
Két év múlva, azaz 1885 ápr. 23-án helyezik le és áldják meg ünnepélyes keretek között az intézmény alapkövét. A gyors munkálatoknak köszönhetően november 3-án kezdték meg az oktatást, mely a korszaknak megfelelő szintjén működött.
Szemerényi Károly a 12 éves tardoskeddi működése alatt, nagy odaadással támogatta segédlelkészeit - Glöckel Ignácot, Csögley Kálmánt- kitartóan küzdött, hogy terveit, elképzeléseit megvalósítsa. Teljes egészében munkásságát nem tudta befejezni, mivel a pozsonyi káptalan tagja lett. Utódját - Rosszival Istvánt - arra kötelezte, hogy az elkezdett munkálatokat véghezvigye.
Szemerényi Károly, 1888-ban hagyta el Tardoskeddet, mint pozsonyi mesterkanonok, mint prépost megérte a gyémántmiséjét. 86 éves korában 1898 október 16-án hunyt el, a pozsonyi Szent András temetőben helyezték örök nyugovóra